Mivel az idő vasfoga kissé elrepült blogom felett, csak emlékképeket, hangulatfoszlányokat tudok felidézni. Jártam például fogászaton, több körben is. Egy focis haverom hívott kísérleti nyúlnak egy kiadós fogtömésre. Gondoltam csak nem fúr belém extra lyukat, így belementem a dologba. Az egyetemi klinikával az ismerkedést 5 lejes (350 JMF) alapon kezdtem, így épülve mélyen a rendszerbe. A gyakorlóterem remekül fel volt szerelve, csak az alapvető cikkek hiányoztak, úgy mint öblítő-pohár, tömőanyag és társai. Nem vagyok szívbajos, így kedvtelve néztem a csinos és kevésbé csinos fogászhallgató leányzókat – meg ők is engem, bár többeket talán frusztrált volna, hogy egy kisebb reguláris hadsereg figyeli a fogában egyre mélyülő lyukat. Hosszas könyörgésre a prof is odakukkantott, s hosszasabb tépelődés után ideiglenes tömést kaptam, mert „ezt a fogat gyökérkezelni kell” . Na, mondom, más se hiányzott. Kaptam időpontot egy rezidens hallgatóhoz, csináltattam röntgent, visszamentem két nap múlva. Szerencsére megúsztam egy nagy és mély töméssel, illetve kettővel, mert a szomszéd fogra is ráhúzódott a caries (ugye, a latinos műveltség…). Bár a röntgen alapjába véve drága volt egy ezresért, de két tömés 2800-ért még nem vágott földhöz. Hát még, ha diák lettem volna – a feléből is megújulok!

Pár hete szabályos közelharcot vívott értem két végzős fogászhallgató, hogy fogazatomat megszabadítsa a fogkő támadásától. Végül lakótársam, Attila nyert – ugye a hazai pálya előnyei. A kezelőhelység nem telt meg felszereléssel, de tisztességes munkát végzett: a fogaim alapszíne kezd közelíteni a fehérhez, és hol van még a karácsony!