Meglepő és mulatságos. És alapvetően jól telt. Igazából minden napra jut egy jó élmény. Hétfőn a tanítás mellett (ez csak a szülőknek) élmény volt az esti foci. Hőguta volt (az itteni 30 fok annak tűnt a 18 fokos záporesőkhöz képest), sokáig úgy tűnt, hogy nem jönnek el a srácok, de végül csak összehoztuk. Most voltak ügyesebb játékosok is, úgyhogy – legnagyobb meglepetésemre - nem sok gólt rúgtam. De jó volt a hangulat, tényleg sportszerűek a srácok, a söprögetőt is beleértve (ez rendszerint én voltam). Szóval igen. Kezdem érteni, miért használják ennyit az ’Also’ (=szóval, tehát) kifejezést a németek. Nekem azért ettől még nem kéne.
Kedden elmentem a vasárnap templomban felejtett bringámért, és ha már ott voltam, ministráltam is egyet. Egyedül. Mint kiderült, a csütörtök kivételével ritkán van fix ministráns, jó hogy arra jártam. Igazából csütörtökön én is be vagyok osztva, de akkor megy egy megbízható leányka is rajtam kívül. Aznap nem voltam, mindjárt kiderül, miért. És mielőtt elfelejtem, a kedd-szerdai asztalitenisz edzések is magas színvonalúak. Régen sosem tudtam volna elképzelni, hogy ebben le lehet izzadni, de most sikerül. Rendszeresen. Szóval nagyon szeretem, technikailag is sokat ad, mivel tanítanak. Csak pofátlanság fekete talpú cipővel összekoszolni a tornaterem padlóját.
A szerda esti diákszínpad végre megtelt élettel. Jött még 6-8 ember a korábbi 5-höz, és így már talán értelme is lesz a dolognak. Jó a hangulat, sok az anyanyelvű páciens, tehát van szakmai szempont is. És a játékok, amik előfordulnak, kicsit a cserkész drámajátékokat juttatják eszembe.
Csütörtökön megnéztem Hitchcock Vertigóját, persze németül egyetemi szervezésben. Felvetődött a kérdés, hogy angolul vagy németül nézzék, de szerencsére győzött a helyiek mindent elsöprő lustasága, meg én is igyekeztem odatenni magam. Nem az angol mellé. (Bár megjegyzem, azt is értettem volna. Ennyire. Jól.) Tényleg jó film, aki teheti, nézze meg!
Innen mentem a társastánc kurzusra, ami sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az állandó partnerem Berlinben időzik. Akivel táncoltam… Hát igen… Izé… Na…
Csak kinyögöm. Szóval nagyon szép lány volt. Talán még most is az. Túlságosan is. De túl jó táncos. És még egy mosollyal sem tolerálta, hogy így alakult, velem ’kell’ táncolnia, külföldi vagyok (egyedül a csoportban), és nem táncolok rumbát, cha-chát, tangót (!) évek óta heti rendszerességgel. Tényleg lelkes vagyok, nagyon szeretek táncolni, szinte bármit, bármikor. De ha egy számomra ismeretlen táncot idegen nyelven kell elsajátítani, amikor részben a lábammal, részben a kezemmel vagyok elfoglalva, ehhez jön a német instrukció, egy túl csinos, de totál hideg és távolságtartó lány… Szóval hülye helyzet, de egyelőre elvette a kedvemet.
Mondjuk csak annyira, hogy a koleszbe visszaérve a konyhában egy tényleg fergeteges mezőségit ropjunk az éppen beérkező folyosótársak nagy örömére. Na, az tényleg jó volt. Hosszú várakozás után.
