Az utóbbi két napban továbbra is eredménytelenül kerestem munkát. Lehet, hogy túl nagyok az elvárásaim? Viszont volt sikerélmény is: kezdek hozzáedződni a kerékpárszereléshez. Felraktam a csomagtartót és beállítottam a fékeket, ami a kanti (pillangó)fékek esetében nem is olyan egyszerű. Szóval büszke vagyok magamra.

Segítettem egy ismeretlen koleszes srácnak kicipelni a buszig a ládáját, és kellemesen meglepődésemre meghívott a szombati lakásavató bulijába. Nem hiszem, hogy elmennék, de mégis szép gesztus tőle. Jól is esett.

Az étkezés érdekes kérdéskör. Ugye sosem voltam még kollégista, legalábbis sosem kellett magamról huzamosabb ideig gondoskodnom. Most azért egész jól megy, de ha nem lenne pár kedves magyar hölgyismerősöm, valószínűleg gyakran ennék műanyagot plasztikkal. Tegnap, és előtte gulyásleves volt, tényleg jól sikerült. Na, jó, nem nekem. Lassan viszont a menzát is fel kéne fedeznem, ha már minden nap abban a megállóban támadom meg a buszt.

Tegnap beiratkoztam a könyvtárba, igényeltem egy könyvet, amiért ma kell elmenni. Vannak igényes vezetések, ahol elmondják, hogy mi, merre, hány lépés; de én ugye különcködtem, és tartattam magamnak egy egyszemélyes eligazítást a könyvtárlátogatás rejtelmeiről. Ezen kívül betekertünk a városba grúz barátommal, és vettünk neki pingpongütőt, amit azon melegében ki is próbáltunk az este folyamán. A vége 10-4 lett 21-es meccsekben mérve, kivételesen az én javamra… Pedig néha ütőt is cseréltünk. Azért láthatólag van mit gyakorolnom.

Szerda esténként (mit este, éjszaka) koleszes bulit tartanak. Nagy mázlim van, mert a legjobb szobában lakom, a folyosó végén, a bulival ellentétes helyre nyíló ablakkal, de még így is bezavart egy csöppet. Nem az én világom. Szomszédom viccesnek érezte magát, amikor fürdőruhában invitált meg a partira, majdnem be is vettem. Naivitásom határtalan, de hát keretmese forevör. Mondjuk, amikor hajnali fél egykor diadalüvöltéssel közölte a tisztelt egybegyűltekkel, hogy már egy rekesz sört megivott, elgondolkoztam az élet múlandóságán.