Az utazást követő vasárnap sem telt eseménytelenül. Szerencsére nem kellett korán kelnem, mert az esti misét céloztam be magamnak. A nap érdekes eseményei az estére korlátozódtak. A mise a szokásos volt, bár még mindig nehezen térek napirendre a nyugdíjkorhatárt betöltött aktív ministránsokon. Van egy idős bácsi, aki rendszeres nyomja a hülyeséget, igen vicces stílusban, abszolút saarlandi tájszólásban, szóval egy szót nem értek belőle. Általában nem is baj.
Mise után megjött a többi ministráns is a környékről, és kartonszámra kezdtük osztani a gyertyákat. Hogy miért? Mert pünkösdvasárnap éjjelén tartják itt a „nyitott templomok éjszakáját”. Éjfélig nyitva tartanak ezek az intézmények, be lehet menni körülnézni, meggyújtani a gyertyát, ismerkedni a szituációval. Szóval misszió. Nálunk elmélkedés, meditatív zene (élő hárfamuzsika is!) volt a program, szerintem jól sikerült és sokakat tudtunk megszólítani. A főtéren jártunk kettesével-hármasával, a „Megajándékozhatlak egy gyertyával?” kifejezés a végére már egész jól ment… Közben beugorhattunk egy pohár üdítőre a melléképületbe, mert 18.30-tól 0.00-ig eltelik egy pár óra azért. A záró dicséretre ismét kerestek pár ministránst, ami a jelenlévők tömegétől függetlenül nehezen akart összejönni. Mindenki fáradt, nyűgösnek tűnt, de végül meglett a szükséges létszám. Én mentem, meg is égettem magam a tömjénezővel.
Éjfél után tartottunk még egy gyors kört tapasztalatcsere címszó alatt. Ezt az időt már inkább a német-magyar szavak hasonlóságának elemzésével töltöttem néhány hasonlóan fáradt kollég(in)ával.
Itt ismerkedtem meg Gáborral, aki évek óta kint él Németországban, jelenleg Saarbrückenben keresi a kenyerét profi trombitásként az állami színház/operaházban. Nagyon jól összebarátkoztunk, több közös programot is csináltunk azóta. Azzal kezdtük, hogy még beültünk egy vendéglátóipari egységbe hajnali kettőig. Utána már csak békésen haza kellett bicikliznem, szóra sem érdemes.
Mise után megjött a többi ministráns is a környékről, és kartonszámra kezdtük osztani a gyertyákat. Hogy miért? Mert pünkösdvasárnap éjjelén tartják itt a „nyitott templomok éjszakáját”. Éjfélig nyitva tartanak ezek az intézmények, be lehet menni körülnézni, meggyújtani a gyertyát, ismerkedni a szituációval. Szóval misszió. Nálunk elmélkedés, meditatív zene (élő hárfamuzsika is!) volt a program, szerintem jól sikerült és sokakat tudtunk megszólítani. A főtéren jártunk kettesével-hármasával, a „Megajándékozhatlak egy gyertyával?” kifejezés a végére már egész jól ment… Közben beugorhattunk egy pohár üdítőre a melléképületbe, mert 18.30-tól 0.00-ig eltelik egy pár óra azért. A záró dicséreten ismét kerestek pár ministránst, ami a jelenlévők tömegétől függetlenül nehezen akart összejönni. Én mentem, meg is égettem magam a tömjénezővel.
Éjfél után tartottunk még egy gyors kört tapasztalatcsere címszó alatt. Ezt az időt már inkább a német-magyar szavak hasonlóságának elemzésével töltöttem néhány hasonlóan fáradt kollég(in)ával.
Itt ismerkedtem meg Gáborral, aki évek óta kint él Németországban, jelenleg Saarbrückenben keresi a kenyerét profi trombitásként az állami színház/operaházban. Nagyon jól összebarátkoztunk, több közös programot is csináltunk azóta. Azzal kezdtük, hogy még beültünk egy vendéglátóipari egységbe hajna
