...avagy megkötöm a saarcsalábú lovamat. Egy budapesti kisdiák mindennapjai a Saar folyó hídjának közeléből. Cserkésszemmel. Ez már képzavar. Bocs.
Keresés
Friss topikok
napimagyarország:
elzász fővárosa, érdemes vidékre is kiruccanni (2016.10.06. 08:28)Az utak városa
meoni:
:-)én is visszasírom a jó kis menzát, az árakat már annyira nem és végképp utáltam az órai kopogás... (2009.06.05. 19:20)Furcsaságok
Darazs442:
Tiszteletem Doktor Úr!
Ó tévedés! Nekem kék a biciklim. Csak a sisakom sárga. (2009.05.06. 09:14)Kerékpáros barangolásaim
Darazs442:
@meoni: itt nem. Remélem otthon sem:)
Hát, akkor sokat kell várnia, mert még csak most jöttem ki.... (2009.05.04. 10:18)Cserkészet és ministrálás
meo:
Mi az hogy nem mentél besegíteni a következő rekesz sör megivásába! micsoda Eramusos vagy, he? A c... (2009.04.18. 20:39)Az első hét végén
Jó, nem úgy, nincs para. Csak kipróbáltam az aszfaltot, ha már Németországban úgysem kell fizetni érte.* A dolog szépségét az adja, hogy ezt kerékpárral tettem. És bár külön fizetni nem kell érte, az autópálya a kerékpárosoknak (a KRESZ szerint) tabu! Bennem megvolt a jó szándék.
Békésen tekerek hazafelé. Idő: péntek este nyolc környéke. Hely: Saarland DK-i csücske, az egyetemtől relatív kis távolságra. Szereplők: Darázs, bicikli, (csomag), autósok, meglepetés. Gondoltam rövidítek. Aki már volt velünk biciklitúrán, nyáron Pitter bácsiékkal, az tudja, hogy ez a döntés a legritkább esetben jelent jót. Helyzettől függően 5-10-15 plusz km-re volt kilátása a résztvevőknek. Itt a hazaérkezést másképp nehezítettem meg magamnak.
Szóval látom, hogy rossz irányba megyek. Előfordult már mással is. Ekkor feltűnt egy tábla: Saarbrücken (autópálya-jel), alatta más színnel: kisfalu, egyetem balra. Na, mondom, ezt az utat nekem találták ki. Gyorsan rákanyarodtam, előre örülve a gyors hazaérkezésnek. Örömömet az „autóút” tábla feltűnése sem lohasztotta le. Párszáz méter múlva viszont újabb felhajtó jött, és pedig az autópályáé. Nem volt visszaút (lett volna, de nem érdekelt), mentem szépen tovább. Úgyis mindjárt hazaérek, nem lesz ez hosszú.
50 m békés leállósávozás után (ilyen persze csak a mesében van, a német autópályák ezen szakaszán nincs) lassít mellettem egy szürke színű, az oldalán zöld csíkkal megjelölt Mercedes Vito kisbusz, a felirat ordít róla: POLIZEI. Ekkor kezdtem aggódni. A fakabát udvariasan valami ilyesmit mond: „ez gyorsforgalmi út!” Mire én: „Bocsánat!”. Leszállok, elkezdem visszafelé tolni a kétkerekűt, hátra se nézek. Az autók 90-110-es tempóval húznak el mellettem, de tolom a gépet rendületlenül. Visszaérek a felhajtóra, lejövök az útról, nézem a térképet. Nagy kerülő lenne másfelé. Nem baj, külföldi vagyok, nem ismerem a szabályokat, nekifutok még egyszer. Ez (gondolom magamban) nem Magyarország, h a rend éber őrei a lehajtón várják, hátha mégis újrapróbálkozom az autópályával.
Tényleg nem vártak.
Innentől már egyszerű volt az út hazáig, végig bicikliúton…
*Igaz, hogy az autópályáért konkrétan nem kell fizetni, de a gépjármű-fenntartás járulékos költségeiből bőven bejön az autópályadíj (is). Tudom, mesélték.