Érdekesen alakul az itteni táncos ’karrierem’. Úgy néz ki, hogy a jövő szerdai egyetemi rendezvénnyel kétféle (egymástól erősen különböző) táncegyüttesben is fel fogok lépni. Az egyik a bolgár néptánccsoport (Boyana), amire még biztos lesz legalább két próba. Valljuk be férfiasan: bonyolultságban körülbelül egy összetettebb moldvai táncra kell itt gondolni. Tehát megtanulható.

A másik a latin tánccsoport, ahol eddig (az oktatási metódusnak is köszönhetően) nem sokra jutottam, és még kérdéses a fellépés is. A jó szándék viszont részünkről maximális, kedden egy órát gyakoroltuk párommal az eddig tanult tangó(!) figurákat. Nem reménytelen, de azért ez már nagyobb bevállalás.

És, ha már fellépés: meg is néztem egyet. Mégpedig Kafka Amerikáját a Városi Színházban. Trombitával közreműködött és a jegyet szerezte: Gábor… Nem sűrűn járok egyedül színházba, pláne Németországban nem. A darab bonyolultságát jól mutatja, hogy aki nem olvasta, az nemigen tudja hova tenni a cselekményt. Nekem szinte ez az egyetlen magyar nyelvű könyvem itt kint, szóval képben voltam, de tényleg nehezen fogyasztható műre tessék gondolni. A rendezés elég alternatív volt, de nagy élmény, nagyrészt értettem a fejleményeket. Elég nyomasztó darab, nem felszabadultan jön ki az ember, de az biztos, hogy elgondolkodtat.

Utána még beültünk egy sörre, elbeszélgetni a világ múlandóságáról.