Összegyűjtöttem pár különlegességet itteni tapasztalataimból. A kínálat még bővülni fog. Lássuk!

 

  • Az órák végén (ea./szem.) a diákok az asztal kopogtatásával (’tapssal’) köszönik meg a fáradozást
  • A menzás étkezés a diákigazolvány pénzfeltöltésével történik (meglepő módon itt működik a csipkártyás rendszer, pedig nem is látszik a kártyán)
  • A menza olcsó (2,1 Eur), nagy adag (leves, hús-köret, savanyú, desszert), csak kicsit egyhangú és ízetlen. Mégis messze übereli az otthoni nagyátlagot. Van vegetáriánus menü is.
  • A kolesz konyhájából, ill. hűtőjéből rendszeresen ellopják az élelmiszerünket (sajnos vki a folyosóról), nehéz ellene védekezni, és nagyon bosszantó.
  • Az egyetemi programlehetőségek (filmklub, színjátszó csoport, egyes nemzetek estéje, utazások) messze meghaladják az otthoni bármely egyetem kínálatát
  • A busz még véletlenül sem a megálló-táblánál áll meg, hanem előtte-mögötte
  • Az egyetemisták diákigazolványukkal az egész tartomány bármely járművén ingyen utaznak
  • Ezekre a járművekre a kerékpár díjmentesen felrakható (vonatra, buszra is!)
  • Van kerékpárút (!), a kerékpárosokat előzékenyen elengedik, nem szorítják le kereszteződésben sem
  • A bevándorlók tömege miatt nem árt mindent rögzíteni, de a trükkös lopások itt kevésbé elterjedtek
  • A válság miatt nehéz munkát találni, de akinek van, az megél belőle
  • A hajléktalanok maguknak választják ezt az életformát, az állam lakást, és az élethez elegendő pénzösszeget bocsát rendelkezésükre
  • Az italok betétidíja néha magasabb a beltartalomnál, mindenféle üveget vissza lehet váltani
  • Az élelmiszerek nagyátlagban hasonló áron kaphatók, mint otthon
  • Saarbrücken sokszor cserélt gazdát Német-, és Franciaország között (Elzász-Lotharingia), emiatt sokkal nyitottabbá váltak az újítások, más nézőpontok felé
  • Emiatt rendkívül liberális a város, a lakosságnak csak mintegy 8%-a templomba járó katolikus. Relatíve szegényebb terület, mint a többi nyugat-német tartomány. Viszont rendkívül nyitottak mások felé (ezt magamon is tapasztalom).
  • Emellett sok pénzt adnak ki jóléti cikkekre, főleg ételre-italra. A főtéri éttermek, kávézók esténként zsúfolásig tele vannak, pedig áraik nem éppen vendégmarasztalóak. Érződik a francia hatás.

 

Most pedig pár szó az itteni bazilika szokásairól. Akit nem érdekel, az „ugorgyon”…

 

  • Ahogy írtam a nyitottság jellemző itt, engem a hívők seregében felfedeztek és beintegráltak. Ministrálni is akadály nélkül kezdtem el, segítőkész volt bárki, akihez fordultam
  • Itt lányok is ministrálnak
  • A fiú-ruha az otthoni szerpap-áldoztató viseletéhez hasonlít
  • Minden vasárnap van tömjénezés, intenzíven
  • A pénzadományokat a ministránsok gyűjtik, de az „Isten fizesse meg!” nem divat
  • Úrfelmutatáskor egy ministráns a kinti harangot is megszólaltatja 3x, a benti gongnak nagyon szép hangja van
  • A ministránsok borvíz, és egyéb szolgálatok után a pap felé is meghajolnak
  • Az „Isten Báránya” után a ministránsok megkapják Krisztus testét, majd a pappal egyszerre áldoznak. Ezután a borból is részesülnek, tehát számukra mindig teljes kétszín alatti áldozás van

 

Szerző: Darazs442  2009.06.05. 11:38 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://darazs442.blog.hu/api/trackback/id/tr511165230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

meoni 2009.06.05. 19:20:05

:-)én is visszasírom a jó kis menzát, az árakat már annyira nem és végképp utáltam az órai kopogásokat, nálunk nem a tiszteletet jelentette hanem: "paraszt, hagyd már abba az órát"... és kimásztak a padból.
süti beállítások módosítása