Összegyűjtöttem pár különlegességet itteni tapasztalataimból. A kínálat még bővülni fog. Lássuk!

• Az órák végén (ea./szem.) a diákok az asztal kopogtatásával (’tapssal’) köszönik meg a fáradozást
• A menzás étkezés a diákigazolvány pénzfeltöltésével történik (meglepő módon itt működik a csipkártyás rendszer, pedig nem is látszik a kártyán)
• A menza olcsó (2,1 Eur), nagy adag (leves, hús-köret, savanyú, desszert), csak kicsit egyhangú és ízetlen. Mégis messze übereli az otthoni nagyátlagot. Van vegetáriánus menü is.
• A kolesz konyhájából, ill. hűtőjéből rendszeresen ellopják az élelmiszerünket (sajnos vki a folyosóról), nehéz ellene védekezni, és nagyon bosszantó.
• Az egyetemi programlehetőségek (filmklub, színjátszó csoport, egyes nemzetek estéje, utazások) messze meghaladják az otthoni bármely egyetem kínálatát
• A busz még véletlenül sem a megálló-táblánál áll meg, hanem előtte-mögötte
• Az egyetemisták diákigazolványukkal az egész tartomány bármely járművén ingyen utaznak
• Ezekre a járművekre a kerékpár díjmentesen felrakható (vonatra, buszra is!)
• Van kerékpárút (!), a kerékpárosokat előzékenyen elengedik, nem szorítják le kereszteződésben sem
• A bevándorlók tömege miatt nem árt mindent rögzíteni, de a trükkös lopások itt kevésbé elterjedtek
• A válság miatt nehéz munkát találni, de akinek van, az megél belőle
• A hajléktalanok maguknak választják ezt az életformát, az állam lakást, és az élethez elegendő pénzösszeget bocsát rendelkezésükre
• Az italok betétidíja néha magasabb a beltartalomnál, mindenféle üveget vissza lehet váltani
• Az élelmiszerek nagyátlagban hasonló áron kaphatók, mint otthon
• Saarbrücken sokszor cserélt gazdát Német-, és Franciaország között (Elzász-Lotharingia), emiatt sokkal nyitottabbá váltak az újítások, más nézőpontok felé
• Emiatt rendkívül liberális a város, a lakosságnak csak mintegy 8%-a templomba járó katolikus. Relatíve szegényebb terület, mint a többi nyugat-német tartomány. Viszont rendkívül nyitottak mások felé (ezt magamon is tapasztalom).
• Emellett sok pénzt adnak ki jóléti cikkekre, főleg ételre-italra. A főtéri éttermek, kávézók esténként zsúfolásig tele vannak, pedig áraik nem éppen vendégmarasztalóak. Érződik a francia hatás.

Most pedig pár szó az itteni bazilika szokásairól. Akit nem érdekel, az „ugorgyon”…

• Ahogy írtam a nyitottság jellemző itt, engem a hívők seregében felfedeztek és beintegráltak. Ministrálni is akadály nélkül kezdtem el, segítőkész volt bárki, akihez fordultam
• Itt lányok is ministrálnak
• A fiú-ruha az otthoni szerpap-áldoztató viseletéhez hasonlít
• Minden vasárnap van tömjénezés, intenzíven
• A pénzadományokat a ministránsok gyűjtik, de az „Isten fizesse meg!” nem divat
• Úrfelmutatáskor egy ministráns a kinti harangot is megszólaltatja 3x, a benti gongnak nagyon szép hangja van
• A ministránsok borvíz, és egyéb szolgálatok után a pap felé is meghajolnak
• Az „Isten Báránya” után a ministránsok megkapják Krisztus testét, majd a pappal egyszerre áldoznak. Ezután a borból is részesülnek, tehát számukra mindig teljes kétszín alatti áldozás van