Haladjunk visszafelé az időben. Ma még nem történt semmi.
Tegnap elég nehéz volt a referátum, szerintem életemben ennyit még nem készültem iskolai feladatra, mint most. Persze a tanár a sértődött kisgyereket játszotta, mert nem mentem hozzá konzultálni. Én is szeretem az értelmes embereket.
Tulajdonképpen 3-4 résztvevője van ennek a péntek 15-18h, szombat 10-18h között tartó blokkszemináriumnak. Sajnos, amilyen jó a téma (filmes), olyan rossz a tanár, és ezzel anyanyelvű kollégiáim is egyetértenek. Sértettség van benne, hogy kevesen vagyunk, mintha erről éppen mi tehetnénk. Nem ad visszajelzést, az ember sokszor nem is érzi, jót mondott-e. Fikázta az egyetemet is rendesen, hogy nincs rendes Nyelvi Labor, nem lehet felkészülni. Olyan kellemesen megcsömörlött profról beszélünk.
Számomra a legrosszabb mégis az, hogy semmilyen szinten nem tolerálja azt, hogy külföldi ’vendégdiák’ vagyok, ennek megfelelő nyelvi szinttel. Nem AKART megérteni, mindig volt valami baja. Betűhibák a handoutban, szótévesztések. Pedig még át is nézettem egy német leányzóval, igazán nem sok hiba volt benne (A lányban sem.). Szóval az előadás közben vért izzadtam, hallgattam a kritikát órákon keresztül. Szerencsére a szünetekben a többiek bíztattak, hogy lehet ezt érteni, egy kis beleérzőképességgel, úgyhogy a végefelé már csak röhögtem a tanári kommenteken. Másképp nem is bírtam volna ki. Az utolsó két órát pedig (amit nem én tartottam) vegetálva, gyakorlatilag alvással töltöttem, de az vesse rám az első követ, aki nem fél, hogy szájonvágom :D
