Goethe híres regénye nem tartozott a kedvenc olvasmányaim közé. Németül neki se fogtam, magyarul is hosszas küszködés után, több részletben olvastam el, de ez itt most nem a reklám helye. Szerencsére lelkesedésemből kifolyólag rituális öngyilkosságot sem követtem el, mint a Goethe-kor fiatal olvasói. Ha véletlenül meghoztam volna a kedvet a műhöz, egy élhetetlen, szentimentális fiatalember reménytelen szerelméről és öngyilkosságáról olvashattok ezen a helyen. Mármint azon, mert ezzel itt nem foglalkoznék.

A címet áttételesen illik olvasni. Nálam legalábbis. Egyetlen szó igaz belőle a mostani helyzetben, de erről majd később. Előljáróban Ádám és Éva kályhájánál kezdeném. A Prohászka OKG-ban töltöttem életem egyik legszebb nyolc évét. Az egyetemen még csak néhány tucat derűs hónapot töltöttem, de jobban állok, mint az egyszeri humorista, aki a BME-n életének egy derűs évtizedét húzta le. Hagyjuk.

 Szóval a Prohászkában/val jártam kórusba és kirándulni is, sok más hasznos tevékenységem mellett. Az előbbinek sajnos az érettségivel végeszakadt, az utóbbit kisebb megszakításokkal ma is űzöm. Októberben jártam utoljára egy jó kis kétnapos kéktúrán mostani meg néhány régebbi gimissel. Ott derült ki, hogy a kórus nélkülem is folytatta működését, éspedig meglepő sikerrel: december végére Németországot tűzték ki célpontnak. Ettől függetlenül felvetődött, hogy következő héten akár be is nézhetnénk, mert a kanári tar egyik oszlopos tagja nem tudott ott lenni. Egyfajta segítségnek indult a dolog, de végül saját örömünkre néztünk be Kikivel a próbára. Érkezésünket döbbent csend ugyan távolról sem, viszont annál nagyobb meglepetés fogadta. Persze Kiki hét, én öt éve nem koptatom a műintézmény padjait, de a felső tanári zeneteremmé alakulását mi is alig tudtuk szó nélkül hagyni. Örömmel konstatáltuk, hogy a régi darabok is szerepet kaptak a kórus repertoárjában, így mi is megcsillogtathattuk szunnyadó tehetségünket. Próba után jót beszélgettünk a hat tanítási órától megfáradott egykori tanárainkkal, majd jó hangulatban hazafelé vettük az irányt.