Elérkezett az idő, pénteken megkaptam az ideiglenes - 5 évre szóló - tartózkodási engedélyt, relatíve gyorsan elkészült és szép színes! Ha mondjuk érkezésemkor felhívom a magyar konzulátust a szinte korlátlan telefonálási lehetőségemmel, akkor már az első héten megszerezhettem volna, nem nagy truváj... Szerződést kötni viszont csak kedden tudtam, és szerdán dolgoztam először végig a 12 órát, amit pénteken félig, és vasárnap egy az egyben meg tudtam ismételni. Nem lephetek meg senkit azzal, hogy iszonyúan elfáradtam, hiszen június közepe-vége óta valójában nem dolgoztam semmit, ha nem számítjuk a magántanítványokat - ezt szerencsére nem tartom "munkának". Egyre több terméket tudok elkészíteni, de főleg a hűtő feltöltése, mosogatás és kávéfőzés tartozik a feladataim közé. Akinek van rálátása a vendöglátásra - nekem ugye nem volt -, az tudja, hogy az alapfizetésből senki nem (könnyen) él meg, a vendégek jóindulatára vagyunk utalva, amit az borravaló, jatt, vagy itteni kifejezéssel csubuk formájában hoz a tudomásunkra. Ezt a Piafban a pincérek becsületesen leadják, és szigorú szabály szerint mindenki %-os arányban részesül belőle. A bársegéd a tápláléklánc alján helyezkedik el... Nem baj, van motiváció a báros szakma mielőbbi elsajátítására. Közben magántanítványok is jelentkeznek, nem panaszkodom.