Csináltam pár képet, amik http://picasaweb.google.hu/darazs442/ címen elérhetők.

A reggeli nem volt az igazi, mert van ugyan közös reggelizési lehetőség a többiekkel, de elég drága. Úgyhogy összegyűjtöttem a nyersanyagaimat egy serpenyőbe, és nagy peckesen bevonultam a helyiségbe. Volt is nagy meglepődés… Azt hiszem az ismerkedés eme módozatát a jövőben hanyagolni fogom.

Napközben elmentem egy órácskára sétálni, egy kilátót találtam a közelben, ami szerencsémre nyitva volt (8-20h-ig…). Nem igazán nyerte el a tetszésemet. Nemcsak zárható volta miatt, hanem mert drabális volt, ormótlan, túl stabil és túl biztonságos. Szóval unalmas. Sehr deutsch, ahogy az itteni külföldi szleng nevezné. A lépcső még hagyján, de a 2,5 m magas korlát már nálam is kiverte a biztosítékot.

A vasárnapi esti misét ugyanaz a pap tartotta a bazilikában, aki szombat este az ifjúsági feltámadási szertartást. Érdekes kontraszt. De hiteles volt. Előtte megnéztem egy másik templomot, mert a német precizitás félrevezetett, azt hittem másutt lesz a mise. Az is jól nézett ki, de nagyon zárva volt.

Este még elvertem két kezdő pingpong-bajnokot, ma folytatom a dolgot, remélem lesz ellenfél…

A Húsvéthétfő csak mérsékelten telt locsolással, de azért az is volt benne. Nem sok, de volt. Kinéztünk a közeli bolhapiacra és jutányosan vettünk egy parasztkergetőt (bicikli) jó állapotban 30 helyett 25 euróért. Eddig megérte. Az eladónak biztos. Szerény személyem szakértette meg a gépet, képzelhetitek. Amúgy tényleg jó darab. Egyesek ezen kezdték el gyakorolni a váltás művészetét.

Közösen ebédeltünk a képeken látható úri hölgyekkel és –emberekkel, majd lementünk a városba strandot keresni. Mi Michóval (grúz srác) az új bringával vágtunk neki ennek a szédületes távolságnak, amiben egy gramm emelkedő se volt. Csak visszafele. A strandolásból semmi nem lett. Illetve de... Fagyizás és napozás a Saar-parton. (száááárnak olvasandó!) Olyan érzés, mintha a Duna-parton feküdnél a Fővám-téren, csak itt van hozzá gyep. Írd és mondd: gyep. És nincs felbontva mindkét rakpart. Hazafelé nagyon jóban lettünk kerékpáros barátommal, tényleg nyitott és jó humorú srác. Meg a sport (is) összehozza az embereket.

Hazaérvén nagy msn-beszélgetőpartit tartottunk Zugligetből a Veró/Márti/Suri/Tiki/Dani/Máté hatossal. Szóval heten voltunk. És jó volt. Nekik főleg, mert én ugye nem tudtam részt venni a locsolóbálon. Sajnos.

Este még megismertem az itteni problémákat is egy csöppet. Nem minden lakótársunk százas, de javuló tendenciát mutat.

Asszem a mai nappal adós maradok. Bár lehet, hogy a kezdeti lelkesedést nem kéne hagyni lelohadni, de ez van.