Akkor most pár szó a pénteki cserkészkedésemről. Viszonylag egyszerűen megtaláltam a helyszínt, miután megnéztem térképen és megkérdeztem pár embertől. Mivel a térképet persze nem vittem magammal. Bő negyed órával a kezdés előtt ott voltam, kisebb trükközés után megtaláltam az udvar bejáratát és becsörtettem. Megjelenésemet első körben visszafogott döbbenet fogadta, mivel a kék bringán, sárga sisakban, piros dzsemboris pólóban és piros-fehér-zöld szélű dzsemboris nyakkendőben érdekes látványt nyújthattam. A nyakkendőgyűrűt p-f-z szalag helyettesítette.

(Tudom, egyenruha nélkül nem hordunk nyakkendőt, de már túl vagyok egy dzsemborin, ahol ez sűrűn előfordult, ezért az igényszintem vészesen lecsökkent. Emellett az vesse rám az első követ, aki nem még egy pulóvert hozott volna cserkészing helyett 4 hónapra. Rám is vetheti, mert én sem hoztam eleget.)

Egyből odajött hozzám egy rendkívül szimpatikus, erősen cserkésznek tűnő srác, mondtam neki, hogy mi újság. Odavitt a cspk-hoz, de mivel ő éppen nem ért rá, visszamentünk az ő őrséhez (8-10 éves lányok(!)). Kisvártatva megjött az én emberem, aki a 13-14 éves őrsöt vezeti, erre az őgy-re jöttem tulajdonképpen. Meglepetésemre az őrs erősen koedukált jelleget mutatott. Az egyik srác készült fel aznap (vmi őv-képesítés-szerűséggel rendelkezett állítólag). Rövid húszperces csúszással ugyan, de elkezdtük a dolgot.

Az első játék volt a legdurvább. Kicsit a bencés rögbire hajazott, de kevesen voltunk hozzá. A lényeg, hogy akinek a számát mondják, az megfordul 20x(!!) a saját tengelye körül, majd a középen lévő labdát megpróbálja az ellenfél kapujába gurítani. A valódi őv volt a játékvezető, de nekem persze be kellett állni. A sokadik kör után kezdett kerülgetni a hányinger, de ekkor áttértünk más játékra.

A második – és egyben utolsó – játék a „csak x db láb és y db kéz érhet le földre” nevet viselhette volna. Ismertem, jó játék volt és szépen alakította a közösséget. Jó hangulatban váltunk el, miután kiosztottak egy pünkösdi táborértesítőt. Kb. egy hétvége, Pfalz tartományban, ergo nekem túl messze. Mivel nagyon nézegettem egy szabadon repkedő példányt, adtak nekem is egyet, egy meghívás kíséretében. Nagyon drága, majd lealkudom a harmadára és akkor elgondolkodom a részvételen…

Az őgy után gitároktatás folyt, ami jó dolog, mert muzsika, és közösségi szabadprogram egyben. Sokan ott is maradtak. Én nem, mert már várt az egyetemi filmklub, azaz Ninotschka (ejtsd: Ninocska). http://www.filmkatalogus.hu/Ninocska--f8290

Végül pár szó a ministrálásról. 9.30-kor kezdődik a mise, 9-re ott voltam (amúgy minden héten így kell mennem, mert nincs máskor busz). Benyitottam a sekrestyébe, mire a szemközti paplakból lélekszakadva rohant át egy úr, hogy mi a fészkes fenét akarok innen elrabolni. Az akcentusom valszeg nem nyugtatta meg, de végül lecsillapodott és együtt vártunk a ministránsok tömegére. A múlt héten ígérkezett srác persze nem volt sehol, de jött helyett egy másik, név szerint Dominico (olasz gyökerekkel). Hihetetlen jó arc, megmutatott mindent, szótagolva beszélt, és mindehhez volt vagy 16 éves. Illetve van.

Itt (NO.) mindig van tömjénezés, együtt gyújtottuk meg hozzá a szenet. Aktív szemlélője voltam az eseményeknek, nagyon tetszett a dolog, hogy azt se értem időnként, miről van szó, mégis ott vagyok az oltár mellett. Azóta lezajlott a második mise is, hasonló felállásban. Annyit léptem viszont előre, hogy megadtam a postai címemet (ha vkit érdekel: Campus Geb.C 7.5-7 Zm. Nr. 11-14, 666123 Saarbrücken, Deutschland) és beosztottak a vas. 9.30-as (eddigi) és a csütörtöki 18.30-as misére. Az utóbbi aggodalommal töltött el, de Domi(nico) megnyugtatott, hogy lesz még két lány(!) rajtam kívül. Ekkor nyugodtam meg igazán. Sajnos látta az arcomon a megrökönyödést, úgyhogy megjegyezte: „Nem harapnak!” Na, mondom: jó.