A fénymásolási lehetőség feltérképezése után, röpke egy hónappal később rájöttem, milyen módszerrel tudok az itteni viszonyokhoz képest olcsón nyomtatni (4 cent/egyoldalas,7 cent/kétoldalas). Jó magyar szokás szerint van benne egy kis svindli, de nemigen károsítok meg vele senkit. Az Európa- Intézet könyvtárában találtam ezt a lehetőséget, regisztrálni kellett, kérdezték, hogy idejárok-é? Erre bólogattam, pedig jó eséllyel arra lettek volna kíváncsiak, hogy van-e sorosabb kapcsolatom ezzel az intézettel. Mindegy, elhitték, fizetek nekik, szerintem ez a tipikus „lépjünk tovább” kategória. Ahogy észrevettem, ez ingyenes netezési helynek is megfelel, de nagy tömeg ritkán van benne. A laptop itt kötelező kellék, enélkül nehezen lehet boldogulni.

Találkoztam délelőtt Lilivel, együtt ebédeltünk, jót beszélgettünk. Aztán Dominico is bejelentkezett, bár sajnos bő 20 percet vártam rá az esőben. Közben az esti bemutatkozásra legényes-figurákat is gyakoroltam, az utazóközönség nagy örömére. Aztán Domi is megérkezett, dumáltunk egyet, megbeszéltük az élet nagy problémáit, meghívott egy gyrosra, amit itt Kebabnak hívnak. Finom volt és laktató, de a pofám majd’ leszakadt, hogy egy 17 éves srác hív meg másodszor(!) kajálni. Persze nem volt nálam készpénz. Nem baj, majd törlesztek.

Este megint nem mentem cserkészetre, mert az őv írt, hogy ő nem lesz ott, a gyerek kaptak feladatot, barkácsolnak… Két okból döntöttem a távolmaradás mellett:

1. A barkácsolás nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé
2. Valószínűleg annyira hiányzott volna a srácoknak egy 10 évvel idősebb külföldi (cserkészvezető) a nyakukra, mint üveges tótnak a hanyatt esés.

Este a Boyana (bolgár) tánccsoportban bemutattam egy széki sűrű és ritka tempót, meglehetős sikerrel. Valószínűleg a jövőben lesz egy párórás extra alkalom, amikor taníthatok nekik magyar néptáncot. Vicces lesz. Moldvait nem akartam, mert nem igazán magyar, nem igazán szeretem, és különben is… A mezőségi-kalotaszegi nekik elsőre sok lenne (nagyon aranyosak az általam eddig látott bolgár táncok, de azért egyszerűek), így a széki mellett döntöttem. A négyest bárki meg tudja tanulni, és a csárdás sem reménytelen egy táncosnak.

Kíváncsi leszek.

Magamra is.