Megvan a kábeles netem. Nem kis küzdelem volt, mert közben elment a wifis lehetőség (nem, nem vagyok ilyen előkelő, inkább csak szívtam a többféle nettel eddig). Rájöttem, hogy ezt a blogot esélytelen naponta írni, mert akkor nincs idő új élmények szerzésére. Apropó net. A belvárosban első este találtam egy jó kávézót, aminek a közelében a telefonom is fogja a wlant. Ez azóta a törzshelyem lett (ha arra járok, odalopózom), de legyünk őszinték: nem belőlem élnek. Vagy legalábbis nem a fogyasztásomból.
Próbálok munkát keresni, eddig mérsékelt intenzitással, de legalább fényképezem. Nem a munkát.
A helyi cserkészekkel is jó lenne felvenni a kapcsolatot, csak az a fene nagy lustaság. Pár mondatot kéne a neten németül elolvasni róluk.
Ma tekertem egy rövidet, vásároltam alapdolgokat meg bringás térképet. Utóbbi különösen jól esett. Tervbe van véve, hogy teszek többnapos túrát a környéken (átugrom Franciaországba, Luxemburgba…), de a vadkempingezés tiltottsága miatt a rend éber őreit a fejvédőm használatával kell majd elkábítanom. Mert kötelező. Még akkor is, ha sárga. Ilyen egy kultúrhely… 
A szertartások sajátosak voltak, de eddig mindegyiken részt vettem. Na jó, naponta csak 1en.
A kiöltözésről annyit, hogy jól sikerült, mert a bazilikába idő híján rövidnadrágban-pólóban mentem mindkét nap, de a mai (csöppet) alternatív szertartásra sikerül puccba vágnom magam.
A plakát képét, meg még egy saját gyenge minőségű fotót berakok, de szigorúan 18+-os. Rockzenekar, diszkófények, fiatal, duplafülbevalós pap, középkorú „ministráns”hölgyek…
Lehet, hogy én vagyok ultrakonzervatív, de alig maradtam bent. Csak az nyugtatott meg, hogy volt néhány idősebb hívő is, meg két szerzetesnővér. (Ó, Johi…).
Utólag mégis azt mondom, hogy megérte, mert bensőséges volt a felajánlás az oltár körül, meg a kézfogás a Miatyánk alatt, ami a Bazilikában nagyon hiányzott. Kaptunk gyertyát, remélem, fogom használni.
