A hétfő reggel 8.30-as előadást nem tartották meg, a tíz órakor kezdődő szemináriumról viszont cserébe mindhárom magyar erasmusost kirakták, mondván, hogy nincs több hely. A dolog pikantériája, hogy nekünk „bérelt” helyünk van bármilyen órán, amit fel akarunk venni a saját szakterületünkön belül. Namármost, ha az emberben még megvan a minimális jószándék, és megpróbál tényleg érdekes és/vagy fontos órákat felvenni, hogy tanulhasson, akkor nem bánná, ha ebben nem akadályoznák. Engem mondjuk ez kevésbé vágott földhöz, mint a lányokat, de jól esik panaszkodni...

Nem baj, most megyek, és megpróbálkozom a mai harmadik tanórával. Ez lesz az utolsó, becsszó! Utána jön a jól megérdemelt ebéd. Megdolgoztam érte. Ellenvélemény?

Ez az óra végre jól sikerült, szimpatikus volt a tanár is (akit itt csak docensnek vagy professzornak lehet nevezni). Schiller drámáiról meg szerencsére hallottam már harangozni, de jó lesz felfrissítésnek. Aztán megettem a szokásos ízetlen, de cserébe olcsó, és nagy adag ebédet a menzán, majd elintéztem a bankszámlámat. Már csak a kártya hiányzik. Meg a pénz róla.

Késődélután nagyot kosaraztam, illetve többségében próbáltam utólérni önmagamat, ha már a többieket nem lehetett. Profik voltak. Ennyi. De kellemesen lefáradtam, és jót nevettem, amikor a szabályokat kezdték magyarázni. Este egy kolitársnőm évfolyamtársai jöttek és csaptak hatalmas bulit itt nálunk, amiből - tőlem szokatlanul - én is kivettem a részem. Lehet, hogy idővel hozzáedződöm ezekhez is?