A vasárnap a szombati későesti csocsózás /kocsmázás miatt fárasztóan kezdődött, de mégis elmentem a 9.30-as misére. És milyen jól tettem! Kifelé jövet megszólított egy éltesebb korú úriember, hogy ki vagyok, mit csinálok itt. Ezt nevezem odafigyelésnek, ilyen egy nyitott közösség! Meséltem magamról, majd meghívott egy pohár bármire, ami végül száraz vörösborként manifesztálódott. Közben beszélgettünk az élet nagy dolgairól, a város nevezetsségeiről, és odahívta az egyik ministráns fiút, elbeszélgetett vele is. Végül az egészből az sült ki, hogy jövő vasárnap fél órával a mise előtt találkozunk, és megmutatja nekem, hogy itt hogy megy az oltárszolgálat. Nagyon örültem neki!

Az úr, mint kiderült, Wernernek hívják, nagyon nyitottnak és előzékenynek tűnt, és a nap folyamán sem csalódtam benne. Délutánra meghívott Metzben, egy 80 km-re fekvő francia városkába, ahol megcsodáltuk a csodaszép katedrálist, sétáltunk egy nagyot a Mosel partján, és meghívott egy-két pohár további frissítőre is. Nagyon részletes és mélyreható ismertetőt kaptam a város történetével és művészeti jelentőségével kapcsolatban is. Aztán estefelé visszaültünk a Mercedesbe (közepesen öreg, 2000 ccm, automata, még nem vezettem) és urasan hazahajtottunk. A német autópályán nem, a francián viszont mindig kell autópályadíjat fizetni, a mi szakaszunkra 2x4 eurót kértek el.

A nap végén e-mailcímet cseréltünk (nincs mobilja), és mindketten megelégedve, kellemes fáradtsággal tértünk meg otthonunkba.